Ok

En poursuivant votre navigation sur ce site, vous acceptez l'utilisation de cookies. Ces derniers assurent le bon fonctionnement de nos services. En savoir plus.

14/01/2008

Lettre ouverte au Président de la République de Hongrie publication par l'hebdomadaire Elet és irodalom

L'hebdomadaire culturel hongrois Elet és irodalom (Vie et littérature), dans son numéro du 11 janvier 2008 publie la lettre ouverte adressée au Président de la République de Hongrie.

 

Nyílt levél

Jean Pierre Frommer-nek, a "Mardis hongrois de Paris" Egyesület elnökének levele

dr. Sólyom László köztársasági elnöknek a budapesti zsidónegyed helyzetéről

Tisztelt Elnök Úr!

A "Mardis hongrois de Paris" Egyesület elnökeként írok Önnek; egyesületünk egyik célja a magyar kultúra megőrzése és párizsi népszerűsítése. Meggyőződésünk, hogy ez a kultúra rendkívül gazdag, és hogy nem csekély mértékben járult és járul hozzá ma is a világ kultúrájához. Ezért szerény lehetőségeink mértékében azon igyekszünk, hogy biztosítsuk e kultúra megismertetését és hatását Párizsban és Franciaországban. Tanú erre az utóbbi idők néhány párizsi eseménye, például a Hódolat Ferenczi Sándornak-emlékest, amelyet egyesületünk pszichoanalitikusokkal együttműködve szervezett körülbelül kétszáz ember közreműködésével, valamint a közelmúlt igen szép magyar irodalmi fesztiválja.

E bevezető után rátérek levelem tulajdonképpeni tárgyára.

Néhány év óta szomorúan, mély megdöbbenéssel és néha egyenesen haraggal szemléljük azt, ami Budapesten a "Zsidónegyedben" történik. Ami ott folyik, nem méltó modern, civilizált országhoz. Amit sem a háborúnak, sem a nácizmusnak, sem a sztálinizmusnak nem sikerült lerombolnia, az most a szemünk láttára tűnik el. Végig kell néznünk, hogy a XIX. század és a XX. század eleje építészeti és urbanizációs eredményeinek jelentős része egyszerre csak szétporlik, hogy történeti, társadalmi, kulturális és vallási értékek egész szövetét szaggatják szét, tiporják és tüntetik el egyszer s mindenkorra.

Itt egy gazdag s a világon egyedülálló örökségről van szó, amelynek kulturális és gazdasági értékéről a magyar döntéshozók láthatólag egyáltalán nem vesznek tudomást. Nem találok más magyarázatot az egyre gyorsuló lázas bontási tevékenységre.

Szenvedélyes kifejezéseimet, amelyeket az Önök országa legmagasabb közjogi méltóságaihoz intézek, Ön talán túlzottnak találja majd. Mégis, e szenvedély mértéke tökéletes egyensúlyban áll a botrány mértékével. Egyáltalán nem foghatom fel, hogyan nézheti Magyarország közönnyel valami olyan elpusztítását, ami nem is csak az övé, de az egész emberiségé. Ez a világörökség része még akkor is, ha az érintett területnek csak bizonyos hányada került rá az UNESCO világörökségi listájára. Ma már nem tehetjük meg, hogy nemzeti határaink mögé húzódva elpusztítunk valamit, ami az egész világ kincse.

Véget kell vetni a pusztításnak. Nemcsak az Ön kulturális érzékenységére számítok, de arra is, hogy megérti, mi e folyamatok hosszú távú gazdasági tétje. Fordítsa meg e folyamatokat, Önnek hatalmában áll ezt megtenni! Rendeljen el teljes moratóriumot mindennemű bontásra és építésre az érintett negyedben, és készíttessen olyan városrehabilitációs tervet, amely célul tűzi ki a "Zsidónegyed" néven ismert építészeti és városképi együttes megőrzését és rendbehozását.

Az érv, amelyre a döntéshozók a bontások igazolása céljából újra meg újra hivatkoznak, gazdasági természetű. Nos hát valóban nem volna pénz a szükséges rehabilitációra?

Úgy tűnik nekem, hogy amiről itt valójában szó van, az a közösség hosszú távú gazdasági érdekeinek feláldozása - ideértve a befektetők hosszú távú érdekeit is - egy rendkívül rövid távra szóló és rövidlátó, csupán egy igen kicsi körnek kedvező gazdasági haszon érdekében, miközben tökéletesen figyelmen kívül hagyják a lakásaikból elüldözött lakók érdekeit is.

Ez az érvelés felülvizsgálatra szorul. A szóban forgó negyed rendkívüli turisztikai lehetőségeket rejt magában, ami a fejlesztés kiindulópontjául szolgálhatna, más hasonló jellegű negyedek mintájára. Ami lehetséges volt például a párizsi Marais negyedben és sok más európai városban, ne volna lehetséges Magyarországon? A Malraux törvény, amelyet egész sor intézkedés, egyebek között - tudtommal - adókedvezmények bevezetése is kísért, lehetővé tette a történeti és építészeti értékekben gazdag Marais negyed megmentését. Ma a Marais egyike a legjelentősebb kereskedelmi és turisztikai forgalmat vonzó párizsi negyedeknek.

Nem tudom elhinni, hogy a magyarok, akik közül olyan géniuszok kerültek ki, mint Kertész Imre és André Kertész, József Attila, Neumann János és Lechner Ödön, kevesebb képzelőerővel rendelkeznének, mint más népek.

A jelen petíció aláíróinak nevében kérem Önt, hogy találjanak más megoldásokat e számunkra fontos örökség módszeres lerombolása helyett. Természetesen szükség van pénzre, de a pénz előteremthető, mert a rehabilitáció hosszú távú folyamat, és a költségek így több évre megoszlanak (bármely rehabilitáció csak közép- vagy hosszú távon valósítható meg). Mindenekelőtt azonban politikai vízióra és akaratra van szükség.

Budapest decentralizációja úgy tűnik, túlzott hatalmat adott a kerületek polgármesterei kezébe. Ebben a helyzetben a magyar állam és Budapest főváros feladata felállítani a nemzeti érdekeket és a világörökséget védő korlátokat.

Az említett politikai akaratnak e világörökségi terület természetét figyelembe vevő szigorú szabályozásban kellene megnyilvánulnia.

A "Mardis hongrois de Paris" Egyesület aláírásokkal ellátott petíciót adott át az UNESCO világörökség igazgatójának, amelyet ezúton mellékelek Önnek. E petíció aláírói között Ön megtalálhatja a kultúra, a művészet és irodalom, a városrendezés, az építészet, az örökségvédelem neves képviselőit, politikai személyiségeket, tudósokat és kiváló ügyvédeket, s egyben hozzám hasonló egyszerű magánszemélyeket is, akik nem értik, hogy történhet meg mindez. A petíciót a mai napig 313-an írták alá. A közvéleményt mozgósító akcióinkat mindaddig folytatjuk, amíg hathatós intézkedések nem történnek, mert nem maradhatunk közömbösek e pazarlás láttán.

Az ÓVÁS! Egyesület és a "Mardis hongrois de Paris" közös fellépését követve 2007. november 5. és 7. között UNESCO-ICOMOS szakértői küldött látogatott Budapestre, hogy megvizsgálja a világörökség megőrzésének ügyét. Szeretnénk megismerni a szakértői jelentést.

Reméljük, hogy kérésünket Ön figyelmére méltatja, és hogy ennek következtében megérti, milyen nemzetközi következményekkel fenyeget a jelen pusztítás.

Kérem, elnök úr, fogadja tiszteletteli üdvözletemet.

Jean-Pierre Frommer

A "Mardis hongrois de Paris" Egyesület elnöke

A fenti levelet az Önével egy időben elküldöm Gyurcsány Ferenc úrnak, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének és dr. Demszky Gábor úrnak, Budapest főpolgármesterének.

Párizs, 2008. január 7.

A Mardis hongrois de Paris Egyesület felhívása Francesco Bandarin úrnak, az UNESCO Világörökség Központ igazgatójának figyelmébe

A "Mardis hongrois de Paris" Egyesület ezúton csatlakozik a budapesti régi zsidónegyed (Terézváros és Erzsébetváros, illetve VI. és VII. kerület) védelmére alakult ÓVÁS! Egyesület kezdeményezéséhez.

Az ÓVÁS! Egyesület tájékoztatása szerint a védett negyed jellegét adó XIX. századi klasszicista, historizáló és szecessziós épületek már közel negyven százalékát vagy lebontották, vagy teljesen átalakították. Az eddig történtek Budapest városképi és építészeti örökséget, de a világörökséget is súlyosan károsítják.

Alulírottak - támogatva a két (budapesti és párizsi) egyesület törekvését a negyed megmentésére - kérjük Önt mint a világörökség központ igazgatóját, hogy járjon el a magyar hatóságoknál annak érdekében, hogy az elméletben védett negyed (2002-től az Andrássy úti világörökségi terület védőzónája és 2005-től műemléki jelentőségű terület) a valóságban is védett legyen. Kérjük, segítse elő, hogy nemzetközi szakértők (UNESCO Világörökség Központ, ICOMOS) a helyszínen megvizsgálják az eddig történteket, és a továbbiakban felügyeletük mellett a befektetőktől független, hozzáértő szakemberek készítsék el a rehabilitációs és szabályozási terveket.

A petíció aláírói között található többek között:
Ariella Masboungi építész-urbanista, állami főépítész
Claude Birenbaum, a Párizsi Lakásbérlők Egyesülete elnöke
Claude Spohr, az Állami Építészek és Urbanisták Társasága elnöke
Dany Jullien, a Civitas Nostra elnökhelyettese
Dominique Bertinotti, Párizs 4. kerületének polgármestere (Marais)
Georges-Emmanuel Clancier író, a Francia PEN Klub korábbi elnöke
Jacques Bautolt, Párizs 2. kerületének polgármestere
Jean Bastié, a Francia Földrajzi Társaság elnöke
Maggie Cazal, az USF, az Urbanisták Határok Nélkül elnöke
Michel Schulman, újságíró, az Örökséggel Foglalkozó Újságírók Egyesülete elnöke
Paulo Lins e Silva, az Ügyvédek Nemzetközi Egyesülete elnöke
Pierre Housieaux, a Történeti Párizs Védelméért és Megújulásáért Egyesület elnöke
Fejtő Ferenc újságíró, író, az MTA tagja
Méray Tibor író

Az aláírók teljes névsora hamarosan megjelenik az Élet és Irodalom honlapján (www.es.hu).

 

Les commentaires sont fermés.