Ok

En poursuivant votre navigation sur ce site, vous acceptez l'utilisation de cookies. Ces derniers assurent le bon fonctionnement de nos services. En savoir plus.

05/03/2008

Le rapport de l'expert d'ICOMOS sur le quartier juif de Budapest - Michel Polge ICOMOS-szakértő missziójelentése a régi pesti zsidónegyedről és a világörökségről

Paru sur le site hongrois du Patrimoine mondial, un résumé du rapport de Michel Polge, expert de l'ICOMOS, sur le quartier juif de Budapest.

La version intégrale peut être téléchargée sur ce même site. Ou ici-même polge_misszio_jelentes.pdf

2008. március 5.

2007. november 4. és 7. között a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága és Budapest Főváros meghívására, az ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa) felkérésére Budapesten járt Michel Polge francia urbanista-főépítész. A helyszíni, tényfeltáró kiküldetés, misszió célja az volt, hogy értékelje a régi pesti zsidónegyed örökségi értékeinek megőrzését, állapotának alakulását; a bontási/új-építkezési munkálatokkal kapcsolatos panaszok megalapozottságát. Kiemelten annak a megállapítása, hogy ezek a munkálatok összeegyeztethetőek-e, vagy sem azzal a ténnyel, hogy a városrész a budapesti világörökségi terület védőzónájába tartozik.

A misszió-jelentés indító megállapítása az, hogy a régi zsidónegyed esetében nincs komoly akadálya a rehabilitációnak: a negyedet ugyan leromlott állapot, sőt néha egészségtelen lakókörülmények is jellemzik, azonban nincsenek olyan komoly szerkezeti problémák, amelyek miatt ne kerülhetne sor rehabilitációra.

A jelentés sajnálkozással állapítja meg, hogy a bontások a régi zsidónegyed XIX. és XX. században épült nagyméretű és nagy értéket képviselő épületeit érintik. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó befektetők jellemzően a következőképp járnak el:

• a kerületi önkormányzatoktól megvásárolják a „foghíjakat” vagy a beépített területeket
• vállalják, hogy a lakókat másik épületbe költöztetik
• a régi épületeket lebontják
• új épületeket építenek a szabályozás által megengedett – a magasságot, a sűrűséget illető (szintterületi mutató) – beépítési jog maximális kihasználásával
• a lakásokat eladják: a vásárlók igen gyakran magánszemélyek, akik ezáltal magyarországi ingatlanbefektetéseket végeznek.

A szakértői vélemény szerint a bontási/új építkezési munkálatok problémát jelentenek, a világörökség szempontjából, Azaz nem egyeztethetőek össze a terület világörökségi státuszával. A lebontott épületek építészeti és urbanisztikai minőséget képviseltek, és a gazdasági érdekeken kívül semmi nem indokolta azt, hogy ezeket az épületeket lebontsák: az épületek eltűnése komoly veszteséget jelent; a lebontottak helyébe került új építményeket olyan magassági és sűrűségi értékek jellemzik, amelyek következtében elvész a negyed eredeti „jó tulajdonsága”: szellőssége világossága.

A jelentés rámutat: nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a lebontottak helyében emelt új épületek építészeti minőség szempontjából hagynak kívánnivalót maguk után: egyfajta „színtelen, szagtalan” építészet képviselnek. Pedig a nagy örökség-értékű területen joggal elvárható, hogy minőségi kortárs építészet szülessék. A bontási/új-építkezési munkálatok jól szemléltetik, hogy a régi zsidónegyedre vonatkozó hatályos városfejlesztési szabályozás nem felel meg a világörökségi védőzóna követelményeinek.

A szakértő a város működésével kapcsolatosan további komoly problémának tartja, hogy az újonnan épülő lakások (amelyet külföldi befektetők vásárolnak meg), jelentős része hosszútávon üresen marad, s ez a tény a városrész érdekeivel ellentétes.

Összegezve: a bontások/új építkezések egyértelműen sajnálatosak, és Világörökségi Listára felvett helyszín esetében elfogadhatatlanok. Az új építkezések az építészeti minőség tekintetében, valamint urbanisztikai szempontból vitathatók, csökkentik a helyszín örökség-értékét, az üresen álló új lakások sokasága rossz hatással van a „jó városműködésre”.


A jelentés részletesen kifejti, hogy a régi zsidónegyedben zajló bontásokhoz/új-építkezésekhez kapcsolódó problémák különböző természetűek: szabályozásiak, urbanisztikaiak, kulturálisak, szociálisak, örökségvédelmiek. Megállapítja, hogy rossz nyomon járna, ha nem tenne különbséget ok és okozat között. Ezért a jelentés alapüzenete: a zsidónegyedben folyó bontások/új-építkezések által okozott problémák gyökere elsősorban nem az örökségvédelemmel kapcsolatos, hanem mindenek előtt gazdasági jellegű. A bontások/új-építkezések nem önmagukban jelentik az alapvető problémát; ezek csupán tünetei annak a szakértő által már eredetileg is feltételezett gazdasági jellegű problémának, amelynek megalapozottságáról missziója során meggyőződött.

Javaslatait, amelyek a bontások állapota szerint különböző irányúak, ennek alapján teszi:
A befejezett bontásokat már csak sajnálni lehet, ami megtörtént, azt sajnos nem lehet meg nem történtté tenni. A jelentés különösen nehezményezi a budapesti gettófal utolsó maradványának elbontását. Ahogy írja, egy olyan városnegyed, amely Raoul Wallenberg és Carl Lutz emlékét is őrzi, pontosan fel kell tárni a régi gettófal helyét, hogy „látható emléke” maradjon a tragédiának. A jelentés utal arra, hogy erre a fölvetésre a KÖH képviselői azonnal pozitívan reagáltak.
A még meg nem kezdett, de engedélyezett bontások esetében azt javasolja, hogy az állam nevében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a lehető legrövidebb időn belül nézze át és vizsgálja felül az összes olyan, már kiadott bontási engedélyt, amelyek esetében a bontási munkálatok még nem kezdődtek meg. Olyan egyedi megoldást kell keresni, amely megfelel a bontási engedély birtokosának is, akit a veszteségért igazságos módon kárpótolni kell. A méltányos kártérítés kieszközlését a szakértő szintén a KÖH feladatának látja.
Olyan épületek potenciális bontásával kapcsolatosan, amelyekre még nincs bontási engedély: azonnali hatállyal érvénybe lépő moratórium elrendelését látja szükségesnek arra az időre, amíg az örökségi szempontokat tiszteletben tartó új városrendezési terv - minden érdekelt fél támogatásával - el nem készül.

Az ICOMOS szakértőjének véleménye szerint a lehető leghamarabb meg kell alkotni egy új, a régi zsidónegyed igényeihez igazított városrendezési tervet, amely megfelel a világörökségi kihívásoknak, ugyanakkor realista.  Ahogy fogalmaz: „ugyanolyan értelmetlen egy igen értékes örökséget lebontani hagyni, mint egy olyan restriktív tervet elfogadni, amely ellehetetlenítene minden, a régi zsidónegyed jobbítását célzó kezdeményezést.”

Az építész-urbanista szakértő beszámol arról, hogy Budapest Főváros tanulmányozásra megmutatta a zsidónegyed készülő városrendezési tervét. Véleménye szerint ezt a munkát – a gyakorlati megvalósíthatóságot és a régi zsidónegyed hatalmas örökségértékét szem előtt tartva – a lehető leghamarabb el kell végezni. Ugyanilyen egyértelmű, hogy a szabályozásnak a zsidónegyed egészét tekintve kell koherensnek lennie, még akkor is, ha ez a városnegyed két kerület területén található. Úgy találja, a világörökségi puffer zónára vonatkozólag önálló városrendezési tervet kell létrehozni annak érdekében, hogy a kerületek közötti határ ne legyen egy, a zóna egységének ellentmondó szabályozási határ. Az új szabályozásnak természetesen minden érdekelt fél számára (állam, főváros, kerületek, örökségvédelmi egyesületek, magánbefektetők) elfogadhatónak kell lennie. Ennek érdekében a nyilvános és széleskörű konzultáció tehát elengedhetetlen. A szabályozásnak egyértelműnek kell lennie annak érdekében, hogy a játékszabályok világosak és átláthatók legyenek. Ezen belül fontos kérdések:

Az új épületek magassága és a beépítés sűrűsége, amellyel kapcsolatban a jelentés kitér arra, hogy az új terv elkészítésékor az engedélyezett beépítési magasságokat és sűrűségeket (szintterületi mutató) alaposan felül kell vizsgálni (általában csökkenteni kell); nem lehet elsődleges cél a legmagasabb szomszédos épülethez való igazodás.

Az új épületek építészeti minőségéről megállapítja, hogy azt természetesen nem lehet csupán előírásokkal biztosítani és nincsenek „bűvös megoldások”. A negyed új városrendezési szabályozása mégis hasznosan rögzítheti az ilyen nagy és általánosan elismert örökségi értékkel rendelkező városnegyedben annak fontosságát, hogy az új építések a maguk módján a saját koruk építészetéről tanúskodjanak, amelynek érdekében olyan, az építészeti minőséggel kapcsolatos tanulmányokat kellene elvégezni, amelyek szisztematikusan ebbe az irányba mozdítják a közösségi, illetve magánépítkezéseket.


Különös hangsúllyal foglalkozik a jelentés a gazdasági kérdésekkel. Az ICOMOS-szakértő meglátása szerint az alapvető probléma a zsidónegyedbeli bontásokkal/új-építkezésekkel kapcsolatban ugyanis elsősorban nem örökségvédelmi, hanem gazdasági jellegű. Nyilvánvalónak tartja, hogy elvi kifogása senkinek nincs a zsidónegyed meglévő épületeinek megőrzése és rehabilitációja ellen. Ennek bizonyítékaként említi, hogy létezik állami alap a rehabilitációs munkálatok adott feltételek melletti támogatására, amely támogatás a rendszerváltást követő lakáseladások nyomán létrejött közös tulajdonban lévő épületek esetén kapható.

Ezzel együtt jelenleg mégis úgy tűnik, állapítja meg a jelentés, hogy a költséghatékonyság keresése arra ösztönzi a zsidónegyedben ingatlanbefektetésekbe kezdő magánbefektetőket, hogy bontsanak, majd a lebontott épület helyére újat építsenek a szabályok által megengedett beépítési jog (sűrűség és magasság) maximális kihasználásával. Teszik ezt elsősorban azért, mert ma Budapesten nincsen olyan pénzügyi vagy adózási rendelkezés, amely másra késztetné őket. A befektetők tevékenységét a gazdasági haszon vezérli, amiben nincs semmi kivetnivaló.

A kérdés tehát  - amellett, hogy örülünk a magán ingatlanbefektetők jelenlétének  - az, hogyan lehet elérni, hogy a zsidónegyedben a jövőben inkább rehabilitáljanak, mint bontsanak, majd újat építsenek? Michel Polge példaként említi itt a „műemlék jelentőségű területek (secteurs sauvegardés)” számára létrehozott francia rendszert: ezeken a területeken Franciaországban igen szigorú városrendezési szabályok vannak érvényben. Ezzel párhuzamosan a(z egyéni vagy társas) magánbefektetők  számára az adózási szabályok igen kedvezőek akkor, ha az épületeket rehabilitálják, és teljesítik a rehabilitált lakások használatára vonatkozó feltételeket ahelyett, hogy újat építenének. Az alapgondolat nem más, mint az elvégzett örökségvédelmi munkálatokra fordított összeg levonása az adóból, így minél több rehabilitációs munkát végeznek egy épületen, az adózás szempontjából annál rentábilisabb lesz a befektetés.

Ugyancsak Franciaországban, léteznek még olyan adózási rendszerek is, amelyek a „műemlék jelentőségű területeken” kívül is használatosak, s ez elsősorban a magánpiaci lakásbérbeadásokra irányul. Létezik olyan adónem, amelyet a lakástulajdonosoknak akkor kell fizetniük, ha lakáspiaci gondokkal küzdő városokban üresen hagyják a lakásaikat. Franciaországban - Budapesthez hasonlóan - léteznek támogatások is, az egyéni vagy közös tulajdonban levő ingatlanban élő szegény tulajdonosok számára, annak a lakóépületnek a felújítási munkálataira, amelyben laknak.

Az a tény, hogy Franciaországban az építőiparban érvényes ÁFA új lakás építése esetén 19,6%, míg rehabilitáció esetén 5,5%. igen hatékonyan szolgálja egyrészt a rehabilitáció fellendítését, másrészt pedig a feketemunka visszaszorítását, továbbá az építőipar területén a munkahely-teremtést.

Michel Polge műhely-munka elindítását javasolja Budapestnek: „a magáncégek adózása a minőségi rehabilitáció szolgálatában a nagy örökségértékű városnegyedekben” témakörben. E munkában részt kellene vennie a magyar állam és Budapest (a főváros és az érintett kerületek) képviselőinek; tevékenységüket segíthetné egy, a nagy örökségértékű városnegyedek megújításában jártas szakember, valamint egy az ingatlanbefektetések adózásának szakembere.

A nemzetközi ICOMOS szakértő összefoglalásul a következő „csapásirányokat” fogalmazza meg:
• az épületbontások folyamatát azonnal meg kell állítani, szükség szerint „testre szabott” megoldások alkalmazásával;
• a bontási jelenségek azonban csupán tünetek, az alapvető problémát máshol kell keresni;
• az alapvető probléma megoldásához a régi pesti zsidónegyedre vonatkozólag olyan sajátos városrendezési szabályozást kell létrehozni, amely egyaránt megfelel a városmegújulás szükségességének és annak a követelménynek, hogy megőrizzük a negyed örökségi értékeit;
• még ennél is sürgetőbb olyan gazdasági eszközök, szabályozási környezet létrehozása, amelyek a rehabilitációra, nem pedig a bontásra/új-építésre ösztönöznek.

Les commentaires sont fermés.